Elméleti alapozás

Java-nyelv néhány összetett adattípusa

Bevezetés

Az egyszerű adattípus egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy mérete már keletkezésekor,  létrehozásakor egzakt módon behatárolható. Például egy int típusú változó deklarálása pontosan 32 bitet fog lefoglalni a műveleti memóriában, nem többet, nem kevesebbet. Ám egy leírt mondat ("Rossz adatbevitel! Kérem próbálja újra!") vajon mennyi bitet igényel?

Természetesen ez alapjában véve szintén gyorsan megoldható, ám a mondatot már nem lehet belegyömöszölni a memóriába egyszerű adattípusként vagy ha megkíséreljük, akkor programozás-technikailag rossz úton járunk. A megoldás a Java alkotói számára az összetett adattípusok bevezetése volt, amelyek több feltételt is teljesítenek:

• előre megszabható nagyságú memóriaterületet foglalnak le (például 10 elemű tömb esetében int[] tomb = new int[10]), vagy van lehetőség dinamikus memóriaterület-foglalásra is (amikor nem látjuk előre, hogy mekkora lesz a tárolandó adatmennyiség).

• míg az egyszerű adattípusok csakis 1 db elemet tárolnak (például egy számot: int a = 23), addig az összetett adattípusok képesek több elemet is, még pedig rendszerezetten és könnyen visszakereshető módon.

Kezdők szintjén a legfontosabb összetett adattípusok:

• String

• StringBuilder és StringBuffer

• Tömb

• Kétdimenziós tömb

• Tömbök tömbje

• A csomagoló osztályok (wrapper classes)