Gondolatkísérletek a mesterséges (és az emberi) intelligenciáról
Entitás, intelligencia, információ, bemeneti és kimeneti adatok
Következő
lépésként gondolkodjunk el azon, hogy mit tekintünk általában véve
intelligenciának?
Ha a világban körültekintünk, minden egyes dolgot más dolgok vesznek körül. Ez
éppúgy érvényes élettelen, mint élő dolgokra, ezért a továbbiakban a dolog
kifejezés helyett az entitás szót használjuk. Tehát minden entitást más
entitások környeznek és fordítva.
Az intelligencia az, amelyik ebből a jellegtelen, környező entitáshalmazból kiemeli a számára fontos információt, az intelligencia mértéke pedig az, hogy milyen szinten és milyen minőségben.
Az információ az intelligencia számára hasznos és általa kódolható bemeneti adat. (Ez a meghatározás kissé különbözik a klasszikusnak mondható, Shannon-féle meghatározástól.)
Az intelligencia
tehát a jellegtelen entitáshalmazból kiemeli az általa fontosnak ítélt (és
egyáltalán kódolható) bemeneti adatokat és számára fontos információvá
alakítja át. Továbbá még általános következtetésként kijelenthetjük, hogy az
intelligencia mindezt mindig egy magasabb szintű cél érdekében teszi. A
legtipikusabb ilyen cél a túlélés, de lehetnek más, kevésbé fontos szempontok
is.
Példaként vegyük a homokos tengerparton mászó rák-entitás esetét!
Forrás - Source: www.earth.com
A rák adott szintű intelligenciával rendelkezik, főként -mint minden élőlény
esetében-, a túlélés és a fajfenntartás, a szaporodás érdekében. Ebből a
szempontból most az is lényegtelen, hogy az intelligencia genetikailag és/vagy
“lelkileg” is kódolva van-e.
A rák túlélésen alapuló alapintelligenciája többé-kevésbé sikeresnek mondható, elvégre évmilliók óta csúszik-mászik már a tengerparton, persze ez igen korlátozott-korlátolt, mivel nem képes minden bemeneti adatot információvá átalakítani. Intelligenciája céljai érdekében alapvetően sikeres, másként már régen kipusztult volna, ha az információkat rosszul kódolja. Ám mivel intelligenciája korlátozott, nem lesz képes kódolni azt a homokba írt üzenetet sem, miszerint:
“ma ne gyere erre, mert a dagály elmarad”.
Láthatjuk, hogy ezt a szintű bemeneti adatot, mint információt csakis az ember vagy annál magasabb intelligencia képes dekódolni.
Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy bármely nyelvű, a homokba írt üzenet, sőt geometriai alakzat, akár 2 tökéletesen párhuzamos egyenes vonal egy magasabb intelligencia, például Robinson Crusoe jelenlétét bizonyítja.
Utólagos megjegyzés
Az élet természetesen előbb-utóbb igazolja a jó elméleteket. Az alábbi kép egy szerencsés mentés zárófotója, amely során 3 ausztrál hajótörött úgy menekült meg, hogy óriási betűkkel írták a homokba a közismert SOS jelet. Amíg tehát a rák nem, az emberi intelligencia azonnal információvá kódolta a nem hétköznapi bemeneti adatot.
Minél magasabb az intelligencia, annál többféle és bonyolultabb, absztraktabb információt képes szerezni a környező, jellegtelen entitáshalmazból. (Egy ilyen bonyolultabb információegyüttes például a matematika.) Sőt, válogathat attól függően, hogy éppen melyik bemeneti adat hasznos a számára. De be is gyűjtheti az összeset egyfajta BIGDATA adatszerkezetet létrehozva.
BIGDATA – minden rendelkezésre álló bemeneti adat eltárolása későbbi kiértékelések végett. A legtöbb fejlett számítógépes infrastruktúrával rendelkező kormányzat titkosszolgálatai kisebb-nagyobb mértékben ezt teszik, illetve részben ez a Google egyik vezető üzletpolitikája is.
De
lényegében olyan kérdéseket is feltehet, miszerint valóban csak ennyi bemeneti
adattal rendelkezhetem-e, vagy vannak esetleg más, rejtett bemeneti adatok is?
Vagy: nekem nem is kell begyűjtenem minden bemeneti adatot, mert a könyvben
már leírták nekem, stb.
A fentiek alapján megérthettük az intelligencia, az információ, az entitás, a
bemeneti, valamint a kimeneti adatok fogalmát. Ha a Turing-gépet magunk elé
képzeljük, akkor benne könnyen felfedezhetjük az intelligencia közvetlen
jelenlétét: egyrészt azt maga a gép (hardveres) létezése hordozza magában,
másrészről pedig a programozó által megírt program, amelynek végrehajtását
azonban az ember a gépre bízza.
A mai számítógépek tehát bár a fentiek szerint intelligenciát hordoznak
magukban, de önmagukban véve nem intelligensek, mert a bemeneti adatokat
csakis az emberi (programozói) intelligencia (a program) alakítja át megfelelő
kimeneti adatokká. Ez azt is jelenti, hogy azonos bemeneti adatok mindig és
kizárólag azonos kimeneti adatokat fognak produkálni. Tegyük hozzá: ez a
jelenlegi architektúra egyik alapkövetelménye, de itt most nem erről van szó,
hanem arról, hogy azonos bemeneti adatokból a gép soha nem lesz képes új
következtetéseket levonni. Illetve azt is hozzátehetjük, hogy a gépnek működés
közben nincs meghatározott, magasabb rendű célja. (Még szerencse), hogy
kijelenthetjük: a gép nem akar túlélni, másként könnyen ellenségünkké válhat.
Eme tények vezetnek minket az intelligencia egy másik fontos tulajdonságának
felismeréséhez: az intelligencia képes tanulni. Mit jelent a tanulás
gyakorlati szempontból?
Az intelligencia képes a leszűrt bemeneti adatokat (információ) eltárolni és
újra felhasználni. Tehát az intelligencia tanul és emlékezik, amely azt
jelenti, hogy az információt eltárolja és újra előhívja.
Ezen felismerésünket vessük össze azzal a tapasztalattal, miszerint a zseni mindig mindenre emlékszik, míg a gyengeelméjű sajnos bárhogy is erőlködik, de legtöbbször nem képes tanulni. Ráadásként –éppen a tanulás és a folyamatos emlékezés miatt-, az intelligencia képes új döntéseket, (értsd: új kimeneti adatokat) produkálni, új összefüggéseket felfedezni. Sőt, ha a kimeneti adatok megfelelőnek bizonyulnak, azokat bemeneti adatokként, azaz hasznos információként el is tárolhatja (nevezhetjük ezt a jó eredmény bemeneti visszacsatolásának).
Pénzes László