Gyakorlati alapok II.
Filekezelés - bevezetés
Elöljáróban szeretném jelezni, hogy
a modern magyar nyelv a file = állomány szót egyre inkább használja
angol eredeti, kiejtési formájában (fájl). Egy informatikusnak azonban a file
eredeti, írott formája már annyira természetes, hogy a magam részéről ennél
maradok. Ehhez hasonló megközelítéseket más szakmákban is láthatunk,
gondolhatunk például a jogászi szaknyelv megannyi latin kifejezésére,
amelyeket viszonylag gyakran használnak magyar szövegkörnyezetben is. (Sőt,
rögtön tegyük is hozzá: megértésük része az általános műveltségnek.)
Ez a témakör alapjában véve tipikus IO-műveletegyüttes, amely az előző
fejezetcsomagban (Bemenet - kimenet (alapszintű
IO)) került ismertetésre. Az ok, amiért külön névvel és külön
fejezetcsomagba szerkesztettem, a témakör kiemelt fontossága. Úgy vélem nincs
komolyabb program, algoritmus valamilyen szintű filekezelés nélkül.
Természetesen a filekezelés szintén a Java-rendszer IO-csomagjában kapott
helyet és az is bizonyos, hogy eléggé kényes, “veszélyes” műveletekről van
szó. Veszélyesség alatt azt értem, hogy sok, a Java-rendszeren kívüli
komponenssel kell együtt dolgozni, amelyet ezen okból a rendszer kötelezően
lekezelendő kivételkezeléssel szabályoz (Kivételesen beszéljünk a kivételkezelésről
című fejezetcsomag). Filekezeléses kódcsontvázunk tehát -importálva a
szükséges csomagokat-, minimum így néz ki:
import java.io.File;
import java.io.IOException;
public class Main {
public static void main(String[] args) throws IOException {
}
}
Ebbe a futtatható, de nyilvánvalóan még semmit nem produkáló kódcsontvázba
fogjuk filekezeléses műveleteinket illeszteni.
Pénzes László