Gyakorlati alapok IV.
Végre ablakozunk! (AWT, Swing, JavaFX)
A főcím lelkes felkiáltása arra vonatkozik, hogy a Javán belül végre elkezdhetünk grafikus megjelenítő komponensekkel is foglalkozni. Felcsattanhat azonban a türelmetlen kérdés, hogy ezt eddig miért nem tettük meg?
Nos, a grafikus komponenesekkel való kódjáték az objektumorientált szemlélet bár nem az egyetlen, de egyik lehetséges csúcsát jelenti, mert benne szinte minden releváns kódjellemző megjelenik, például:
...és minden olyan nyavajatörés, amely nélkül esélyünk sincs megérteni és hatékonyan elsajátítani a mai programozási trendeket.
Ezzel az állítással egyes, főleg Linux-megszállottak nem érthetnek egyet (abban természetesen osztom véleményüket, hogy csodálatos kódok születhetnek mélyebb rendszerrétegekben is), azonban a fent említett programozástechnikai-, és szemléleti követelmények esetünkben mégis fennállnak: aki ebben a kódkörnyezetben és "stílusban" tud programozni, az már mindent tud ahhoz, hogy bármit mást is megértsen a Java-rendszerből. Mindemellett grafikus és eseményvezérelt felületet programozni számomra nagyon izgalmas és szórakoztató tevékenység, remélem, hogy a Tisztelt Olvasónak is az lesz.
Azt is tegyük még hozzá, hogy a grafikus környezet ilyetén megvalósítása manapság a Javán belül már kissé elavult, egyrészt a programozás aktuális szemlélete, másrészről az MVC-modell egyre következetesebb gyakorlati alkalmazásai miatt, amely során -akár egy projekten belül is-, jelentős mértékben váltak szét a modell-nézet-kontroller szoftverkomponensek olyannyira, hogy sokszor -ha nem mindig-, már külön szakember foglalkozik velük (frontend, backend, adatbázis).
Van még egy további, fontos szempont, amelyről kellő részletességgel írtunk az Algoritmusvezéreltség - eseményvezéreltség című fejezetben. Ebben a fejezetcsomagban már csakis eseményvezérelt programokat fogunk alkotni. Mit jelent az eseményvezéreltség ebben a vonatkozásban?
A felhasználandó programkomponensek zöme előre megírt és rendszerbe illesztett, nekünk "csupán" pontos felhasználásukról, beállításukról kell gondoskodnunk; ez főként az alkalmazás vizuális megjelenítését takarja. Ezenfelül a programozó elsősorban még az események lekezeléseit implementálja, amely persze tartalmazni fog algoritmusvezérelt programozási elemeket.
Továbbá nagyon fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy minél bonyolultabb egy probléma, annál többféle kódmegoldás létezik. Ezen a szinten a kódoptimalitás már nehezen értelmezhető fogalommá válik. A tapasztalt programozó egy idő után már saját, egyéni stílusban írja kódjait. A magam részéről ezt az egyéni stílust mindig is próbáltam kizárni és jól olvasható, ezért kissé "szájbarágós" kódokat írni, hiszen egy oktatási honlapon vagyunk. Ezt az elvet követem ebben a fejezetcsomagban is, de ha értelmét látom, többféle megoldást is publikálok, mindeközben nyilvánvalóan tudván a végső igazságot: voltaképpen 1 is tökéletesen megfelelő, csak korrekten fusson!
A téma kifejtésénel mindennél erőteljesebben fogjuk érzékelni az angol nyelv mindent átható jelenlétét. Már említett módon ehhez mielőbb szokjunk hozzá. A magam részéről ezt úgy próbálom majd támogatni, hogy az angol szakszavakat NEM fordítom le magyarra, például label (címke).
A fejezetcsomag részben volt tanárkollégám, Sallai András szabadon elérhető munkájára támaszkodik (www.szit.hu). Érdemes honlapját más témakörökben is felkeresni; nagyon sokrétű, rendkívül informatív és folyamatosan bővülő tudásanyag.
-
Frame →
Label →
Eseménykezelés →
Textfield →
-
Menu →
Pénzes László