Gyakorlati alapok I.

Röviden az API-osztálykönyvtárról

Manapság már nincs olyan magas szintű programozási nyelv, amely egyúttal ne rendelkezne magas szintű programozási környezettel, olyan programcsomaggal, amelyikkel az adott nyelven programokat tudunk fejleszteni, sőt ez sokszor teljesen ingyenesen el is érhető. Mindennek nem közvetlen, de távolabbi következménye, hogy a legtöbb magas szintű programozási nyelv már félig-meddig „előre megírt”. Ez azt jelenti, hogy a programokhoz szükséges kódok zöme előre meg van írva, le van programozva, valamint logikus rendszerbe van illesztve, nekünk „csak” tudni kell azokat okosan, a nyelv szabályai és belső logikája szerint felhasználni. A magas szintű programozási nyelvek tehát manapság már hatalmas, programozástechnikai LEGO-gyűjtemények.

A Java-nyelv API-osztálykönyvtára (API – Application Programming Interface) pontosan egy ilyen előregyártott és szabadon felhasználható, hivatalos programcsomag. Léte programozási szempontból roppant mértékű segítség. Szerkezete már egészen a kezdetektől fogva gondosan megtervezett, ezért logikus és következetes egységet alkot, ugyanakkor folyamatosan fejlesztett. Benne bárhová is nyúlunk, ugyanazt a programozói rendszerszemléletet fogjuk észrevenni, illetve ha erre nem vagyunk képesek, akkor mindenképpen a mi szaktudásunkkal vannak problémák.

A jelen pillanatban az API több ezer osztályt tartalmaz, amelyek nagyobb egységekbe, csomagokba vannak rendezve. Kisebb hányaduk közvetlenül is elérhető, tehát kódolás során azonnal felhasználható, ám nagyobbik részüket előzetesen importálni kell. (Egy ehhez hasonló eljárás a Külső (nem futárral hozott) csomagok importja: római-arab szám váltó II. című fejezetben tanulmányozható, igaz, ekkor nem az API-ból importáltunk.)

Természetesen minél több API-osztályt ismerünk meg, annál jobb, ám ez valójában nem szükséges, hiszen egyrészt vannak benne tartalmi ismétlődések, másrészt oly logikus egységet alkot, hogy egy kis idő után rutinszerűen dolgozhatunk velük.

Mindezt azért illesztettem be már egészen az alapokhoz, hogy megszokjuk: néha elénk fog ugrani az API 1-1 beépített metódusa, később már egész osztálya, ezért sokszor laza természetességgel fogok hivatkozni rájuk, remélve, hogy a Tisztelt Olvasó is mielőbb hozzászokik ehhez a fantasztikus lehetőséghez. Másként az osztályokat, metódusokat magának a programozónak kéne megírnia, amelyre egyrészről sok programozó egyszerűen nem képes (hiszen ez sokszor már nem alkalmazási, hanem rendszerprogramozási, legalábbis JVM-szint), másrészt minél hamarabb megszokjuk az API mindennapi használatát, számunkra annál hasznosabb lesz.