Gyakorlati alapok
A programozók rémálma: a kódugrás (a címkék /label/ használata)
A fenti, neuraszténiás kijelentés -hála a Java alkotóinak-, már nem érvényes a Java nyelvre...
Akik jártasak a régi programozási nyelvekben (főleg BASIC-ben és a C-ben), azok számára ismerős utasítás a goto. Ezzel, valamint néhány utasítással (főleg C-ben mutatók használatával) meg lehetett törni a program alapjában véve szekvenciális (vagy más módon rendszerezett) lépéssorozatát és gyakorlatilag bármelyik programpontba át lehetett ugrani. Néhány elegáns goto-val varázslatosan követhetetlenné válhatott a program olvasása, megfejtése. Az utasítás tehát valójában a memóriacímeken való zabolátlan ugrálás, ezáltal pedig sok zavar alapeszköze lehet.
Nem véletlen, hogy ezt a lehetőséget a Java alapértelmezésben kiiktatta, hiszen nincs benne sem deklarálható, közvetlen mutató, sem goto utasítás (bár az utóbbi szó foglalt, azaz fel nem használható). A mutatók helyett funkcionálisan hasonló, de jóval szabályozottabb és ellenőrzött referenciák vannak, illetve van itt még valami, ami kissé emlékeztet a goto utasításra, ezek a címkék (label).
Pénzes László