A programozási módszertani szempontok (avagy miképpen dolgozzuk fel az anyagot?)

Érthetően az érthetetlenről

A programozás alapfogalmai rendkívül nehezek, szerintem kezdők számára egyenesen érthetetlenek. Ezt bármikor le tudjuk ellenőrizni, csak kezdjünk el egy laikusnak programozást magyarázni, létfontosságú volt tehát a szakmai szavak (terminus technicus-ok) viszonylagos egyszerűsítése, másra fordítása, esetenkénti átnevezése. Itt szintén az a szabály érvényes, amire Stephen Hawkingot is figyelmeztették Az idő rövid története című könyv írásakor:

A közölt képletek mennyisége (a mi esetünkben a szakszavak, terminus technicus-ok használata) és a könyveladás (a mi esetünkben a módszertan feldolgozhatósága) között fordított arányosság áll fenn. Azaz minél több a képlet, annál kevesebb az érdeklődő és a megértő ember.

Ez bizonyára ki fogja váltani egyes szakértők nemtetszését, de csakis arra gondoljunk, hogy:

ez a módszertan nem nekik, hanem a kezdő laikusoknak szól.

Ha ezt a lépést nem teszem meg (és nagyon sok programozási szakkönyv NEM teszi meg), akkor azt kockáztatom, hogy módszertanom logikus és rendezett felépítése ellenére sem válik érthetővé.

Ettől függetlenül az is igaz, hogy ha a kezdő laikusoknak nincsenek legalább középszintű számítógépes ismereteik, akkor nem fogják megérteni az itt leírtakat, illetve nyilvánvalóan az egyszerűsítéseknek is vannak határai, mert egy prímkereső algoritmust nem lehet magyar népmese formájába önteni.

Tehát ha valamihez kell pedagógiai-andragógiai érzék, akkor csakis ahhoz, hogy folyamatosan egyensúlyozzak az érthetőség és a tömör szakmaiság határain. De számoljuk azt is bele, hogy ez a mezsgye elmosódott, mert minden tanuló mást és mást ért vagy nem ért meg a tananyagból.